2005.június 5.

Avril koncert-Sportaréna

Éljétek át velem újra ezt a csodálatos napot,amit Avrilnek köszönhetünk!

Április végén hallottam meg a hírt a budapesti koncertről! Nagyon boldog voltam,egyszerűen fékezhetetlen! Igaz csak a koncert előtt pár nappal tudtam jegyet szerezni,de anyámékat is fűzni kellett,meg még sok minden miatt..Örülök,hogy végülis állójegyet vettem,százszor jobban láttam mindent! Igazából nagyon féltem,hogy nem engednek be,de a végén mégiscsak sikerült!

Utálom a vasárnapokat,de ez a vasárnap mégiscsak más volt,sztem életem egyik legszebb napja! Reggel felkelés után,reggeli nélkül elmentem egyik barátnőmhöz és Avriles oldalakon azt kértem,hogy segísenek bejutni! Senki sem tudott segíteni,de mint mondtam mégis bejutottam! Du.4-ig ott lógtam,aztán hazamentem!

Próbáltam elütni az időt vmivel,ezért Avril-koncertfelvételeket nézegettem!

6-kor felhívtam apám,hogy hol van má,mire azt válaszolta,hogy hívjam anyámat,amit meg is tettem és 10 perc múlva má otthon is volt! Elindultunk a Sportarénához!Odaértünk kb.18:25-re és két lányt megkértem,hogy segítsenek bejutni! Akik nagyon aranyosan meg is tették. Szüleim ilyenkor má nem voltak ott!

Mikor bementünk az Arénában még nem sokan voltak ott, viszont az első-második sorok tele voltak. A színpadtól kb.4-5 méterre álltunk és ott vártunk.

8-kor végre színpadra lépett az előzenekar, a Junkies,akik igencsak kitettek magukért, mert nagyon jó volt! Kábé úgy 6-7 dalt adtak elő! Megadták végülis az alaphangulatot! Fél 9-ig voltak ott,aztán fél órát még várni kellett az előkészületekre! Ilyenkor ott az első sorba sikítoztak,hogy "Avril","Veled vagyunk Avril",meg"Istenem,mindjárt itt van Avril".

Kilenc után pár perccel kihunytak a fények és felcsendült a jól ismert Losing Grip dallama, én pedig már kiszúrtam a baloldali ajtón bekísért pici lányt, aki miatt összegyűlt a tömeg! Hátranézve megkönnyebbültem, mert az állórész több mint a feléig megtelt és az ülőhelyek sem kongtak már az ürességtől! Végre elszabadultak az érzelmek és mindenki átadta magát Avril varázslatos hangjának és imádnivaló stílusának!Pisztáciazöld póló, fekete gatya és egy tornacsuka volt rajta !A lány tényleg gyönyörű,de nem félreérteni.. xD.. Nagyon szép tejszőke haja van, eléggé szőke, csak képzeljétek el! Nah szóval, 9-kor elkezdődött a Losing Grip.Tehát nem a He wasn't-tel kezdte!

Mindenki sikítozott,mindenki tombolt és jól érezte magát!Jah..a koncert előtt pofátlanul ezer ft-ért ilyen zöld itzéket árúltak,amire rá volt írva Avril Lavigne neve .Pontosan már nem emléxem a dalok sorrendjére,de Avril ezeket énekelte:

Losing Grip (úgyis ez a kedvencem az első albumról), Unwanted, Mobile, Things I'll Never Say, I'm With You, Tomorrow, Sk8er Boi, a váltásokkor a háttérben lévő lepel lehullt és mindig egy másik tűnt elő. Jöttek „más” dalok is, pld. a Green Daytől az American Idiot, a Blur-től a Song 2 és mintha az I Always Get What I Want c. szám is elhangzott volna. Aztán következett a második album: He Wasn't, Who Knows, Together (itt zongorázott), Forgotten (itt is zongorázott), Don't Tell Me, Nobody's Home, Take Me Away,My Happy Ending, aztán a dobokhoz ült és a gitárosa énekelt (se Jessy, se Evan nincs már). Ha pedig jól emlékszem a Complicated volt az utolsó szám (de javítsatok ki nyugodtan ha nem!).

A koncert közben Avril azt mondta,hogy még soha nem járhatott Budapesten,de szerinte nagyon szép! Meg megkérdezte,hogy mki jól érzi-e magát?! Szóval szórakoztatta a közönséget és nem tojta le. Sőt,az I'm with you-nál egy versszakot a közönség énekelhetett! Milyen imádnivaló a csaj,kemény stílusához képest, nem?

Nem volt teltház, de ez végülis senkit sem zavart! Sőt Avril külön megköszönte mindenkinek, aki eljött! A newyork-i Buffallo stadionban ugyan nagyobb közönsége volt, de mi legalább olyan jól szórakoztunk és együtt éltünk vele, mintha 20x annyian lettünk volna (Avril már korábban megjegyezte, hogy imád énekelni, függetlenül attól, hogy hányan hallgatják)!

Szóval majdnem 20 dal csendült fel. Sajnos negyed 11-kor már véget is ért a koncert. Én hülye pedig elindultam hazafelé. A kijáratnál még megnéztem mit osztogatnak jópár ezerért (poszterek, pólók). Majd irány haza.

Azt már csak később tudtam meg, hogy a parkoló eldugott részén a turnébusz várta Avril-t, s akik pont arra tartottak találkozhattak Avrillel, aki autogrammot is adott. Szóval se saját fotókat nem készítettem hiszen hivatalosan nem lehetett),se autogrammot nem kaptam! Mégsem vagyok letört! Mert láthattam élőben,hallhattam a hangját és közel volt hozzám!

Fantasztikus volt, s ezt az érzést, emléket amúgy sem adhatják vissza a képek, vagy a szavak. Ott kellett lenni és át kellett élni!

Félő, hogy többet már nem nagyon jár errefelé koncertezni, s pár év múlva, ha „kinövöm” ezt a korszakomat már nem is fog érdekelni az egész, de olyan szép élményben volt részem, hogy ezt így ismeretlenül is köszönöm ennek az imádnivaló tündéri kiscsajnak, aki a nyakkendőjét ledobva magáról, gyönyörű kis nővé érett!

Mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam azon az éjjelen. Mindenféle gondolat kavargott a fejemben, s talán el sem hittem, hogy ott voltam és láthattam őt! Szinte minden gondom elszállt, megfeledkeztem a szürke hétköznapokról!

Azt hiszem egy életreszóló élmény volt mindenkinek, aki vasárnap este Avril-t választotta Budapesten, az Arénában!